Tükörkép
Szemedbe meredek. Mélán bámulom fakó kékjét, mely olyan, akár a határtalan ég a tomboló vihar után. Nézlek, mintha még idegen volnál, mintha még sosem láttalak volna. Mintha nem sejteném titkaid, nem érezném vágyaid, és nem hallanám a gondolatokat, mik apró hernyókként kúsznak a fejedben, felfelé törve, várva, hogy pillangókká nőjenek.