Történetek

Töredékek

Öregszünk. Már nem elég hatkor felkelnünk, hogy elérjük a hat óra húszas buszt. Már jólesik mélázni a reggelen, a bögrében kavargó árnyalatokon, az illatokon. Jólesik hagyni, hogy még a takaró is velünk nyújtózkodjon, és lassan megkapaszkodjon az ébrenlét szélében, hogy kirántsa magát az álmok robusztus várai alól. 

Talán itt sem volt. Mintha nem is lett volna soha. Talán gyengéd szavait csak a szél suttogta fülembe. A nap melege volt a teste, s a búza hajlott aranyszárából nőtt haja.

Talán én sem vagyok, s nem is voltam soha. Talán hangom hegyek moraja, hajam az őszi erdő, s testem a csöndes nyári zápor. Virág nő kezem alatt, s szirmait a szél sodorja el.