Szerelem a vonaton

2019.02.28

Erdő égett vörös tűzben,
A lemenő nap csókjától,
Ültem egyként a tömegben
Fáradva a vonatzajtól.

Jöttek sorra állomások,
Eltűnődtem hol vagyok,
Néni ült itt elébb, most kisgyerek.
Elszunnyadtam, s tucatnak a fele lett.

Hűvös lég futkosott süvítve,
Az ablakokon beszökve,
Összerázott, felébresztett
Zacskókkal zörögve.

Megrezzentem én is ettől,
Elhúzódtam a hidegtől
Egy szélvédettebb zugba,
Hanem feltűnt amott valaki,

Hogy mozdulatlan percek óta.
Arcára vetődött tekintetem,
Meleg szemeit látva,
Idegen, s mégis ismerem,

Olyan, mintha engem várna.
Gyomrom rándult szelíd görcsbe,
Emlékeink rabja lettem,
Így leltem rá nevedre,
Gyermek sötétben ébredve.

Pillantásod űzte az enyémet
Az ablakon túl a rétre, hol
Pásztorkutya henyélget,
s egy fiú tyúkokat kerget.

Alkony perzselő hevét éreztem;
Arcomon virradt, s fogam élétől
Számat összevéreztem.

Ízére belsőm megpezsdült,
Mintha a mámor borába kóstolt volna,
Röpke vágyam gyúlt a mélyben,
S feléd néztem szívdobogva.

Éles kürtszón harsogott a vonat,
Kerekei nyögve fordultak,
Ahogy lassan elhagyta a peronokat,
és távolodott, és haladt, haladt.

E zúgó búcsúból felocsúdva,
Hogy egy újabb állomás maradt hátra,
s egyre csak ürült, ürült a masina,
távoli képed eszembe jutott,
miként tűnő tájak oldalába,
szemed reám futott.

Kósza szálakat rendeztem hajamban
Ügyetlen, remegő kézzel;
egy pillantás, s a néma vagonban,
így vettem észre, még mindig engem nézel.

Hajammal játszott a huzat,
Mintha villám csapott volna belém,
De arcodon mosoly vont ráncokat,
S félve odaültél mellém.

Bársonyos illatár lengett köröttünk,
Egykor örök barátságot szőttünk,
Mikor még fesztelen a patakban fürödtünk.

Most, évek ily távlatából viszontlátva,
Itt volt nékem, kit kerestem, s
Nem úgy gondolok rád, mint barátra,
Mikor hiányodat felidézem.

Fülem mögé tűzted tincsem
Kezed úr módjára bókolt,
S mire magamhoz tértem
Kislányos félszemből,
Ajkad nyakamba csókolt.

Nem emlékszem az éjszakáról másra,
csak a vonat elhalkult zakatolására,
ahogy haladt megüresedve alattunk,
s mi szerettük egymást egész úton,
s örökre a pillanatban maradtunk.