Tavasz

2020.04.06

- Hahó! - kidugta fejét az első hóvirág és rácsodálkozott a világra. Apró, fehér szirmaival a Nap felé nyújtózkodott és mosolygott. Várta a gyermekek ragyogó tekintetét, hogy kíváncsiskodva megtakarítsák körülötte a földet, és segítsenek társainak is előbújni.

De a gyermekek nem jöttek.

- Hahó! - elbújtak a tücskök üregeikből, hogy a hosszú fagyoskodás után felmelegedjenek. Hamarosan kezdődnek a tücsökmuzsikás éjszakák, addig nem árt bemelegíteni. Gyermeki lábacskák és kiskedvencek mancsa elől vissza-visszabújni, mintha csak fogócskát játszanának velük.

De nem jöttek sem a kiskedvencek, sem a gyermekek.

- Hahó! - hazatértek az első gólyák, fecskék és ludak. Régi fészkeiket keresik fel, csinosítják, újítgatják, hamarosan itt a nász időszaka. Megannyi kicsiny, tudásra éhes szempár figyeli majd titkon fiókáik cseperedését... ám most nem örül hazatértüknek senki. Nem fogadják őket tapssal, kurjantással, meleg pillantásokkal. Nem várják őket.

- Hahó! Hahó! Hahó! - pacsirta trillázik a mezők fölött, cinegék a kertekben, rigók a nádasban, erdei pinty a fenyvesben.

- Hová tűnt mindenki? Hol régen énekünket várták ámulva, most magányosan kanyarognak az ösvények. Hol annyi gyermek várt csöndesen ránk, most üresek a játszóterek.

- Hiába nyíltunk ki vidám színeinkkel, hiába tavaszodott ki szépen, csendben, hiába a virágzó fák, a boldog méhek, dongók, szárnyaló lepkék és sármányok, napozó teknősök és gyíkok... Nincs, ki csodáljon most bennünket. A világ elfeledkezett róla, hogy tavasz van.

© 2022 ToczauerJuli
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!